|
A házasság szentsége A házasság szentsége
Szeretnék egy kicsit kitérni a házasság szentségére. A házasság szentségének nagy kegyelméről szeretnék beszélni. Ha valaki templomban esküszik és igent mond a párjára, elkötelezi magát, hogy jóban és rosszban hű marad, akkor ezt ő magának a mennyei Atyának ígéri meg. Ő az igazi tanú, amikor ígéretet teszünk.
Ha meghalunk, megtaláljuk ezt az életünk könyvében. Láttam, hogy a fiatal párt az esküvő alatt egy csodálatos aranyköd veszi körül. A mennyei Atya ezt arany betűkkel írja az életkönyvükbe.
Ha az Úr testét és vérét fogadjuk, az Istennel és azzal a személlyel kötünk szövetséget, akit választottunk, akivel egész életünket meg akarjuk osztani. Amikor kinyilvánítjuk akaratunkat, az nemcsak a partnerünknek szól, hanem a Szentháromságnak.
Az Úr megengedte, hogy megnézzem az esküvőnk napját. Amikor a férjem és én áldoztunk, nem ketten, hanem hárman voltunk. Mi ketten és Jézus.
Amikor áldozunk, úgy egyesül velünk az Úr, mintha egyek lennénk. A szívébe visz, és a szívében egyesülünk. Jézussal együtt Szentháromságot alkotunk. Ember tehát nem választhatja el, amit Isten összekötött. Akkor megkérdeztem: én megtehetem? Soha. Soha, testvéreim, soha nem szüntethetjük meg ezt a szövetséget. Senki nem teheti meg, miután az Úr ezt megáldotta. Ha két fiatal házasságra lép, micsoda áldás van az ilyen páron!
Láttam a szüleim házasságkötését: amikor apám anyámnak az ujjára húzta a gyűrűt, és a pap házastársaknak nyilvánította őket, az Úr egy pásztorbotot adott át apámnak. Úgy nézett ki, mint egy fönt meghajlított fénybot, ez a kegyelem, amit az Úr ad a férjnek.
Ez a tekintély ajándéka Istentől, az Atyától, amellyel a férj családjának kis nyáját gondozni tudja, hogy majd a gyerekeit, akiket ajándékba kap, óvja az ártalmaktól és veszélyektől, amelyek leselkednek rájuk, és hogy megvédje a házasságot.
Anyámnak adott valami olyat Isten, mint egy égő golyó, amit a szívébe helyezett. Ez a Szentlélek szeretetét jelenti. Láttam, hogy anyám nagyon tiszta lelkű asszony volt, Isten örült.
El se tudják képzelni, mennyi tisztátalan szellem próbálta apámat megragadni. Úgy néztek ki, mint a lárvák vagy vérszívók.
Tudniuk kell, ha valaki házasságon kívül nemi kapcsolatot létesít, ezek a mocskos szellemek azonnal ráakaszkodnak, kezdik a nemi szervekkel, hatalmukba kerítik a testet, a hormonokat. Megtelepszenek az agyban, elfoglalják a hipofízist, a nyálkahártyákat és az emberi szervezet minden idegszálát, és nagy mennyiségű hormont produkálnak, hogy felkeltsék az alantas ösztönöket.
Isten gyermekét az ösztönei a szexuális vágyak rabjává teszik. Olyan emberré változtatják, akiről azt mondják: élvezi az életet.
Könnyedén azt mondják: egy alkalom nem alkalom. De egy alkalomnak is ilyen keserű következményei vannak.
Ha két fiatal szűzen köt házasságot, Isten különösen felmagasztalja őket. Isten szent szövetséget köt velük és megáldja a szexualitásukat. (Ezt az áldást az is megkapja, aki nem szűzen házasodik.) A szexualitás nem bűn. Isten áldásként adta. Ahol Isten előtt kötötték a házasságot, ott Isten jelen van, még a hitvesi ágyban is.
A szentségi házasságban a párok Isten kegyelmét ajándékozzák egymásnak intim kapcsolatukban, a nem szentséginél bűnökkel fertőzik meg egymást.
Isten örül, hogy végigkísérheti őket új életükben. Isten és ez a pár egységet képeznek. Kár, hogy sok házaspár ezt nem tudja, és nem gondol rá. Ha csak tradícióból házasodnak templomban, de nem hisznek a szentség erejében, az áldás elmarad.
Sokan arra gondolnak, bár már vége volna a szertartásnak, mert szórakozhatnának, ehetnének, ihatnának. Elfeledkeznek az Úrról, kint hagyják Őt az utcán, ahogy annak idején én is tettem.
Eszembe sem jutott, hogy meghívjam az Urat új otthonomba, és az új életembe. Azt szereti, ha hívjuk, hogy velünk legyen mindenhol. Azt akarja, hogy érezzük a jelenlétét. Ő, az Őr a házasság szentségének ellenére egyedül van, és azt szeretné, hogy szabad akaratunkból kérjük és hívjuk őt.
Az esküvő után én sem hívtam Őt az otthonomba. Ott hagytam a templomban, jól éreztem magam a nászúton, nem gondoltam többé rá. Visszajöttem az otthonomba, őt pedig kint hagytam az utcán, soha nem gondoltam arra, hogy magamhoz hívjam.
Milyen jó lenne, ha a többi fiatal pár tudatában lenne ennek, és nem követné el azt a hibát, amit én akkor elkövettem. Szüleim esküvőjénél még az volt a szép, hogy visszaadta apámnak a kegyelmet, amit könnyelmű élete miatt elvesztett. Isten ezt jövendő felesége, anyám iránti szeretetéből tette, mert anyám szűzen ment férjhez.
Isten meggyógyította apám piszkossá vált szexualitását, és az ezzel kapcsolatos hormonális rendellenességet. De ő nagyon „férfias” volt, egy igazi, úgynevezett „macsó”, és barátai újra csábítani kezdték azzal, hogy ne legyen papucs. Sikerült őt rávenni, hogy a régi életét folytassa.
Már 14 nappal az esküvő után megcsalta anyámat, elment a bordélyházba, hogy bebizonyítsa barátainak, hogy nem papucs.
Tudják mi lett azzal a pásztorbottal, amit az Úr adott neki? A démon elvette tőle. Azok a gonosz lelkek visszatértek és rátapadtak. Apám a család bárányaitól a farkashoz állt át. Már nem a családját védte, hanem kitárta a kaput a démonoknak és az egész ház réme lett.
Ott fönt könnyek közt mondta: „Hála csodálatos feleségemnek (anyádnak), aki 38 éven át imádkozott értem és megtérésemért. Példaértékű, áldozatkész anya volt, ő mentett meg a pokoltól.”
Anyám 38 évig imádkozott apámért, akit a nagyapám, aki szintén házasságtörő életmódot folytatott, már 12 évesen elvitt az örömlányokhoz, hogy férfivá legyen.
Tudják, hogyan imádkozott anyám a Legszentebb előtt? Azt mondta:
„Uram, tudom és bízom abban, hogy nem hagysz addig meghalni, amíg a férjem megtérését meg nem élem. Nem csak a férjemért kérem, könyörgök minden olyan asszonyért, aki ugyanilyen helyzetben van. Különösen azokért az asszonyokért kérlek, akik jósokhoz, boszorkányokhoz a mágia és a démonok egyéb eszközeihez mennek. Azokért, akik ily módon a lelküket és gyermekeiket eladják a démonoknak ahelyett, hogy hozzád mennének és imádkoznának. Állj melléjük és szabadítsd meg őket a gonosz láncaitól!”
Így imádkozott anyám. És tudjátok, miért szerettem annyira apámat, és miért tudok fölnézni most rá? Mert anyám tiszteletre tanított. Nagyon jó asszony volt, soha nem ösztönzött arra, hgy valakit gyűlöljünk, legkevésbé apánkat, pedig elég okot szolgáltatott volna rá.
Néha anyám bolondozva mondta, hogy olyan kinyilatkoztatást kapott az Úrtól, hogy minden súlyos bűn után megnyílik a föld, és elnyeli az illetőt. Jót szórakoztam anyám szavain, és ezért naivnak, butának tartottam. Gyakran mondtam neki: „Tudod, Isten megmutatta nekem, hogy megnyílt a föld és elnyelte apámat.” Ezzel céloztam az ő, súlyos bűnökről tett mondására.
De a másvilágon megtudtam, hogy anyámnak volt egy misztikus víziója. Így válaszolt nekem: „Igen lányom, láttam apádat, amint megláncolta az ördög, és le akarta húzni a szakadékba, de én rátettem a rózsafüzéremet és elvonszoltam a templomba a Legszentebb elé. Állandó harc volt ez. A Sátán egyre csak le akarta húzni, és én a rózsafüzérrel ráncigáltam vissza. Amikor végre elvittem a templomba azt mondtam az Úrnak: „Idehoztam neked, rád bízom, mentsd meg.”
Nyolc évvel halála előtt apám megtért. Mélyen megbánta a bűneit, és megbocsátást kért az Őristentől. Az irgalmas Isten megbocsátott neki. De egykori bűneiért nem bűnhődött meg. Megbánta ugyan, meggyónta, fel is oldozták. De már nem volt alkalma arra hogy vezekeljen. Ezért volt a tisztítótűzben, nyakig a bűzlő iszapban.
Gyakran elfeledkezünk az elkövetett bűnök miatti vezeklésről, illetve a jóvátételről. Ritkán gondolunk erre. Sokszor van úgy, hogy nem nagyon tudjuk jóvátenni.
De Jézus a szentségben megadhatja nekünk a kegyelmet, hogy vezekelhessünk. Ha látogatjuk az Oltáriszentséget és kérjük, megadhatja nekünk azt a kegyelmet, hogy jóvátehessük bűneinket.
A másvilágon mutatja meg Isten, hogy a bűnök másokra is hatással vannak, sokszor többet ártanak, mint maga a bűn. Ezek a következmények leginkább a szeretet elleni támadások, és Isten maga a szeretet.
Az Oltáriszentség és a szentségimádás az egyetlen út, amely közvetlen az égbe vezet. Jól jegyezzék meg, ez nagyon fontos számunkra.
Ha valaki megcsalja a házastársát, az Úristent csalja meg. Megszegi az esküt, amit Istennek és partnerének tett az esküvője napján. Aki úgy gondolja, hogy nem tudja betartani, inkább ne házasodjon. Azt mondta az Úr: „Ha hűtlen vagy, magadat átkozod meg. Ha nem vagy hű, ne házasodj.”
Azt mondja az Úr: „Gyermekeim, kérjetek engem, hogy hűek lehessetek házastársatokhoz, hogy hűek legyetek Istenetekhez.”
Hány probléma és fájdalom származik a hűtlenségből! Például ha a férfi örömlányokhoz megy, vagy kapcsolatot létesít a titkárnőjével, az óvszerrel beszerezhet egy vírust. A mosakodás sem segít. Ez a vírus nem pusztul el, és ha később a feleségéhez megy, átviszi rá. A vírus befészkeli magát a vaginába vagy a méhbe, és valamikor rák lesz belőle. Igen, rák!
Ki mondja még azt, hogy a házasságtörés nem öl? És sok nő, hogy ne derüljön ki a házasságtörés, megöleti a magzatát. Egy ártatlan embert ölnek meg, aki sem beszélni, sem védekezni nem tud. Ilyen beláthatatlan következményei lehetnek egy rövid ideig tartó élvezetnek.
A házasságtörés sokféleképpen öl. És akkor még szemtelenül perlekedünk Istennel, szorult helyzetünkre, az iskolára toljuk, ha nem úgy történik valami, ahogy mi szeretnénk, vagy ha problémánk van, vagy betegek vagyunk.
Egyedül mi tehetünk róla! A bűnök mögött mindig az ellenség rejtőzik. Ha súlyosan vétkezünk, mindig kinyitjuk neki az ajtót. Aztán, ha baj ér, Istenre akarjuk hárítani a felelősséget.
Jaj annak, aki házasságot akar tönkretenni. Aki a házasságot tönkre akarja tenni, az egy sziklának ütközik, és ez a szikla maga Jézus. Isten védi a házasságot, ne kételkedjenek benne.
Azt is el szeretném mondani, hogy nagyon kell vigyázni az anyósoknak, hogy ne avatkozzanak bele a gyerekek házasságába. Ne tegyék tönkre azzal, hogy megzavarják a házaspár viszonyát, és bizalmatlanságot keltenek.
Ha nem szeretik a menyüket vagy a vejüket, mindegy, jogos-e vagy sem, ne avatkozzanak bele a fiatalok kapcsolatába. Inkább imádkozzanak a házasságukért. Egyszer házasodhatnak, nincs mit tenni.
Az egyetlen amit tehetnek, imádkozni értük. Imádkozzanak a házasságért és hallgassanak. Hallgatásukat pedig, ha nehezükre esik, ajánlják fel az Úrnak. Nagyon sok asszony kárhozott el azért, mert beleavatkozott gyermeke házasságába. Ez nagyon súlyos bűn. Ha látják, hogy valami nincs rendben, hogy egyikük megszegi az ígéretét, maradjanak csöndben és imádkozzanak.
Kérjék értük Istent, kérjék a segítségét. Beszélhetnek velük, kérhetik őket, hogy mentsék meg a házasságukat, legyenek tekintettel a gyerekeikre. Mondják el, hogy azért van a házasság, hogy kölcsönösen szeressék egymást, adjanak egymásnak, és mindig bocsássanak meg egymásnak. A házasságért harcolni kell, de soha sem közbeavatkozni, még kevésbé egyikük pártjára állni. |