Az első visszatérés

Az első visszatérés

Ebben a pillanatban meghallottam a férjem hangját. Megtört szívvel kiabált az ágyam mellett, és lelke mélyéből sírt.

„Glória, mi történt? Ne hagyj egyedül! A gyerekeknek szükségük van rád. Glória, gyere vissza. Ne légy gyáva és ne hagyj itt minket egyedül!”

Ebben a pillanatban hirtelen fölülről láttam mindent. Láttam a férjem, ahogy fájdalmasan sír. Tiszta vér volt. Bár őt nem érte a villám, de az elektromos töltés nagy energiahullámai felemelték és ide-oda dobálták. Mint a gumilabda, pattogott a testünk. Ekkor sérült meg a férjem, s ezért voltak vérző sebei.

Ekkor az Úr megengedte nekem, hogy visszatérjek, de én nem akartam. Ez a béke, ez a boldogság megragadott engem. El se tudják képzelni, milyen szomorú voltam, hogy vissza kellett térnem. Fokozatosan kezdtem lefelé, a testem irányába mozogni.

Mindenki – kivéve azokat, akik öngyilkosok lettek – megtapasztalja Isten apai ölelését, ezért látják ezt a fényt és érzik a mérhetetlen szeretetet, amely mindenkit eltölt. A mennyei Atya mindnyájunkat átölel, mert ő egészen kivételes módon szeret minket.

Így mutatja meg, milyen nagy a szeretete. De Isten senkit nem kényszerít. Gyakran előfordul velünk itt a földön, hogy saját akaratunkból Isten nélkül élünk. Mindnyájan választunk apát. Ha Istent fogadjuk apánknak, hozzá igazodunk, megtartjuk a szeretet parancsait. Vagy dönthetünk a Sátán mellett, akkor hozzá igazodunk, aki a „hazugság atyja” akitől a bűn és gonoszság ered, aki csak gyűlöletet és megvetést ismer és terjeszt a világban.

Ez után az atyai ölelés után Isten átad minden lelket annak az apának, akit az ember a Földön szabad akaratából választott. Ha úgy döntöttünk a földön, hogy Isten nélkül élünk, nem kényszerít arra, hogy örökre vele maradjunk.

Láttam, hogy élettelen testem a bogotai orvosi egyetem egyik osztályán, egy hordágyon feküdt. Láttam az orvosokat, hogyan fáradoztak, hogy az elektrosokk készülékkel újraindítsák a szívem működését.

Előzőleg az unokaöcsém és én, két órát feküdtünk a földön, mert a villámcsapás következtében testünk elektromossággal volt feltöltve, és nem lehetett hozzánk érni. Csak később tudtak törődni velünk, s akkor kezdődtetett az újraélesztésem.

Nézzenek ide. Közeledik a lelkem a testemhez, és a lelkem megérinti lábával ezt a helyet a fejemen (Gloria közben azt a részt mutatja a fején). A lélek ugyani emberi testünk képmása, más formában.

Ebben a pillanatban nagy erejű szikra futott át rajtam, s ismét bele kényszerítettem magam a testembe. Úgy tűnt, mintha beszippantana. A testbe jutás végtelen fájdalmat okozott, mert minden oldalról súrlódást éreztem. Olyan érzésem volt, mintha egy szűk helyre préselnének be.

Ez volt a testem. Olyan volt, mintha felnőtt mérettel olyan bébi ruhába nyomnának bele, ami mintha drótból lenne. Borzalmas fájdalom volt. Ettől a perctől kezdve megégett testem fájdalmait kezdtem érezni. Mérhetetlenül fájt. Minden borzalmasan égett, füstölt, párolgott.

Hallottam, ahogy kiabálnak az orvosok: „Magához tért. Magához tért.”

Magukon kívül voltak az örömtől, de nekem rettenetes fájdalmaim voltak. Lábaim feketék és üszkösek voltak. Egész testem sebes hús volt, ahol egyáltalán volt még hús.