A szegény lelkek

A szegény lelkek

Térjünk vissza arra a szörnyű helyre a borzalmas szakadékhoz (torokhoz), ahol én voltam. Tudniuk kell, hogy istentelen voltam, gyakorlatilag ateista. Azt hittem, hogy nem létezik ördög, aztán meg azt is, hogy Isten sincs.

De itt, ilyen körülmények között kiabálni kezdtem: „Ó, szegény lelkek a tisztítótűzben, kérlek benneteket, vigyetek ki innen, segítsetek nekem. Kérlek benneteket, segítsetek!”

Tehát kiabáltam, s maró fájdalom fogott el. Észrevettem, hogy embermilliók sírtak. Hirtelen rengetek embert láttam, jórészt fiatalokat, akiknek kimondhatatlan fájdalmuk volt. Ezen a szörnyű helyen ebben az ingoványban gyűlölettel és fájdalommal tele csikorgatták a fogaikat, üvöltés és fájdalmas kiáltás tört fel belőlük, ami megrémített, s amit sose tudok elfelejteni.

Értik ezt? Ez az Isten távolléte, ez a bűn, ez a bűnök következménye. Értik, mia a bűn? A bűnök Istennel teljesen ellentétesek, mert Ő a végtelen szeretet.

Olyan rettenetes a bűn, hogy ilyen szörnyű következményekkel jár. Mi pedig viccelődünk rajta. Viccek a bűnökről, a pokolról és a démonokról. Közben sajnos nem tudjuk, mit teszünk.

Évek teltek el, amióta ezt átéltem, de mindig, ha rágondolok, ha ennek a sok embernek a fájdalmára gondolok (Polo asszony itt könnyekre fakad – szerk. megj.), nem tudom megállni sírás nélkül.

Ezek öngyilkosok voltak, akik elkeseredésükben ölték meg magukat. Most ebben a kínlódásban, ebben a gyötrődésben, ebben a fájdalomban voltak. Körülvéve félelmetes dolgokkal, démonokkal, akik kínozták őket. Ebben a tortúrában a legrosszabb Isten teljes távolléte, mert Istent ott nem érezni.

És megértettem, hogy akik öngyilkosok lesznek, addig kell, hogy ott maradjanak, ameddig éltek volna a földön. Az öngyilkossággal kiestek Isten rendjéből, ezért mehetnek hozzájuk a démonok.

A tisztítótűzben a „Szegény lelkeket” megkímélik minden gonosz befolyástól. Ők már a szent Istennél vannak, és nincs semmi kapcsolatuk a démonokkal. Istenem milyen sok szerencsétlen ember, főleg fiatalok; olyan sokan sírnak, szenvednek, kimondhatatlanul szenvednek.

Ha tudnák, mi vár rájuk az öngyilkosság után, biztos inkább börtönbüntetést vállalnának, mint ilyet.

Tudják, milyen szenvedést kell mindemellett elviselniük?

Látniuk kell, hogy szüleik, legközelebbi hozzátartozóik, akik még élnek, miattuk szenvednek, szégyenkeznek, lelkiismeret furdalásuk van.

„Ha szigorúbban neveltem volna, ha megbüntettem volna, ha nem büntettem volna meg, ha mondtam volna neki, ha ezt vagy azt tettem vagy nem tettem volna…” ezek a lelkiismereti kérdések nagyon nagyok és nyomasztóak tudnak lenni. Ez a földön is pokol.

Hogy hozzátartozóiknak ezt a kínlódását látniuk kell, még jobban megnehezíti a helyzetüket. Ez a legnagyobb kín számukra, és ennek nagyon örülnek a démonok, és mutogatják nekik ezeket a képeket: „Nézd, hogy sír az anyád. Nézd, hogy szenved apád. Nézd, ahogy kétségbeestek, és magukat okolják. Nézd, ahogy veszekednek, és szidják egymást. Nézd, milyen fájdalmat okoztál nekik. Nézd, most Isten ellen lázadnak. Nézz a családodra, ez a te hibád!”

Ezeknek a „Szegény lelkeknek” mindenekelőtt arra van szükségük, hogy a hátramaradottak jobb életet éljenek. Megváltoztassák az életüket, és a szeretet műveit cselekedjék, betegeket látogassanak, szentmisét mondassanak a halottakért, és ezen a szentmisén ők maguk is részt vegyenek.

Ezzel ezek a lelkek vigasztalást nyernének. Azok a lelkek, akik a tisztítótűzben vannak, már semmit nem tudnak tenni saját magukért. Egyáltalán semmit, de Isten a szentmise mérhetetlen kegyelmével sokat tud segíteni. Ily módon segíthetünk rajtuk, misét mondatunk, a szentmisén részt veszünk, s a szentmiseáldozaton való áhítatos részvételünket, mint adományt az Isten anyjának, Máriának közvetítésével átnyújtjuk a Mennyei Atyának.

Ijedten vettem tudomásul, hogy ezek a lelkek nem tudtak nekem segíteni. Ebben a szörnyű pánikban újra kiabálni kezdtem: „Ki az aki tévedett velem kapcsolatban? Ez csak tévedés lehet! Én szent vagyok, életemben mindenki szentnek nevezett. Soha nem loptam, soha nem gyilkoltam. Senkinek nem okoztam fájdalmat. A gazdasági válság ideje alatt ingyen kezeltem a betegeket, gyakran nem kértem pénzt, amikor nem tudtak fizetni. Vásároltam a szegényeknek. Mit keresek én itt?”

Arra hivatkoztam, hogy nekem jogom van a mennybe jutni! Azt gondoltam, hogy nekem, aki olyan jó voltam, a mennybe kellett volna jutnom. „Mit keresek én itt? Minden vasárnap mentem a szentmisére, bár ateistának vallottam magam és semmire sem figyeltem, amit a pap mondott. Csak ritkán mulasztottam szentmisét. Hát mit keresek én itt? Szabadítsatok ki innen! Vigyetek ki innen!”

Tovább folytattam a kiabálást, őrjöngést, rajtam az undorító kukacokkal, férgekkel.

„Római katolikus vagyok, gyakoroltam a vallásomat, szabadítsatok ki innen!”