|
Az ördög álnoksága Az ördög álnoksága
Aki látta a Passió című filmet, emlékezhet arra, hogy a Sátán Urunk megostorozása idején egy kisbaba képében volt jelen, nézte Jézust és ránevetett.
Tudják, a Sátán valójában nem kisbaba, ő egy szörnyeteg, minden rossz megtestesítője és létrehozója. Egy undok perverz alak, aki az embereket tévtanokkal, cselszövéssel testük, s szenvedélyeik rabjává teszi, pl. azzal, hogy elhiteti, hogy nem létezik.
Képzeljék el, milyen ravasz, hogy letagadtatja magát. Úgy tesz előttünk, mintha nem létezne, s így nyugodtan azt tehet velünk, amit csak akar.
Még a hívőket is megtéveszti ilyen módon. Ezerféle módon téveszti meg az embereket, s mindenkinek megtalálja a leggyengébb pontját. Ezért van az, hogy gyakorló katolikusok is, akik járnak szentmisére, elmennek a jósnőhöz.
Mert a gonosz elhiteti velük, hogy ebben nincs semmi rossz, így is a mennybe jutnak, mert ezzel senkinek sem ártunk. A démon vezeti őket, kihasználja, irányítja ravaszsággal, jól kifundált álnoksággal, és ármánnyal.
De elmondom önöknek, ha jósnőhöz mennek, teljesen mindegy, mit csinálnak ott. A bestia minden esetben megpecsételi önöket, ha boszorkánysághoz fordulnak, kártyavetőt keresnek fel vagy szellemekre esküsznek, asztalt táncoltatnak, spiritizmussal vagy asztrológiával foglalkoznak. Ezek miatt a hobbik miatt amik ma nagyon divatosak, a gonosz megpecsételi az önök lelkét.
Egyszer egy barátnőmmel elmentem egy boszorkányhoz, hogy megtudjam a jövőt. A bestia rányomta a lelkemre a pecsétjét. Ettől a pillanattól kezdve elkezdett a gonosz belső nyugtalanságot, zavart, zaklatást, éjszakai rémálmokat, félelmet, kínlódást, ijedtséget okozni.
Még az is megfordult a fejemben, hogy öngyilkos leszek. Sírtam, boldogtalannak éreztem magam, már nem találtam meg a békémet. Imádkoztam, de az Urat nagyon messze éreztem magamtól. Már nem éreztem úgy az Úr közelségét, mint gyermekkoromban. Egyre jobban nehezemre esett imádkozni. Kinyitottam a gonosznak az ajtót. |